Skip to content

A fizikatanár

Hogy micsoda? – torpantam meg a zsúfolt folyosó kellős közepén.
– Szatmáry jön velünk a kirándulásra – ismételte Judit.
– De miért? Nem úgy volt, hogy Ladányi tanárnővel megyünk? – kérdeztem vissza megdöbbenve.
– Változott a terv – válaszolta, mire kérdő tekintettel bámultam őt. – Amikor az osztályfőnökre vártam a tanári előtt a múlt heti igazolásom miatt, hallottam őt erről beszélni. Ladányi tanárnőnek aznap temetésre kell mennie. Szóba jöhetett volna még Kovács vagy Bakos tanár úr, de ők az előre hozott érettségin vizsgáztatnak mindkét nap. Egyedül Szatmárynak felelt meg az időpont – magyarázta.
– Csodás! Kiráz a hideg a közelében! – fintorogtam. Persze ez egyáltalán nem volt igaz, de a történtekről még a legjobb barátnőmnek sem meséltem.
– Igen, azt látom, hogy akárhányszor felszólít fizikán, úgy bámulsz rá, mint egy ijedt kis nyulacska.
– Hé, kikérem magamnak ezt a nyuszis dumádat! – csattantam fel. De azért azon morfondíroztam, hogy valóban úgy nézek-e ki olyankor, mint egy ijedt kis nyuszi.
– Ez az igazság – vigyorgott. – Azóta vagy ilyen, amióta tizenegyedik év végén bent tartott téged óra után. Már százszor kérdeztem, mi történt, de te nem voltál hajlandó elmondani – folytatta kicsit sértődötten.
– Én meg már százszor elismételtem neked, nem történt semmi azon kívül, hogy közölte, nem tudja már tovább tolerálni a viselkedésemet – válaszoltam tettetett felháborodással.
– Egyáltalán nem te vagy a legfegyelmezetlenebb, és azelőtt sosem így viselkedtél a közelében.
– Lehet, hogy csak egy kis fejmosást kaptam tőle, de nem szeretném, ha ez vagy akár valami ennél rosszabb még egyszer megtörténne. Hátborzongató volt szemtől szemben lenni vele – szavaltam el a jól begyakorolt mondókámat.
Szerencsére már nem volt alkalmunk tovább firtatni a témát, ugyanis becsöngettek és nekünk egy emelettel lejjebb volt óránk. Aznap két dolog is bebizonyosodott: egyrészt Juditnak nagyon jó hallása van, másrészt valóban Szatmáry lesz a kísérőtanárunk.
A kirándulás előtti estén kicsit feszengtem, bár pontosan magam sem értem miért. Már majdnem fél éve annak a pásztorórának a tanár úrral…

A szegedi kirándulás első napja fantasztikusan sikerült. Mindenki jól érezte magát, kivételesen egyik lány sem hisztizett semmi miatt. Az idő egész kellemes volt egy őszi hónaphoz képest. Szatmáry is normálisan viselkedett mindenkivel. Egyenesen imádtam Szegedet. Így nem is csoda, hogy teljesen megfeledkeztem az osztálykirándulások általános esti programjáról, amiben soha nem voltam hajlandó részt venni.
– Tényleg akkora kérés, hogy egyszer józanon érezzük jól magunkat az osztálykiránduláson? – sziszegtem Juditnak, miután bezártam magunk mögött a szobaajtót.
– Tényleg akkora kérés, hogy lazíts egy kicsit? – forgatta a szemeit.
– Tudod, hogy nem szeretem az alkoholt! Drága, bolonddá tesz és büdös lesz tőle a szám – soroltam.
– Mindenki másnak is! – vágott vissza.
– Akkor igazán nem értem, minek csináljátok! – kontráztam rá.
– Mi meg azt nem értjük, hogy te miért nem.
– Nem kezdem újra, századszorra is – morogtam.
– Jól van, Miss Jókislány, akkor kuksolj egyedül a szobában, vagy ha gondolod, átmehetsz azokhoz a gyíkokhoz, akik már alszanak – gúnyolódott Judit, mire a mögöttünk lévő szobából elfojtott viháncolást hallottam. Remek. Egész végig hallgatóztak.
– Megyek is! Téged már úgy is várnak – böktem az ajtó felé, majd sértődötten elsétáltam.

Az állítólagos legjobb barátnőm nem habozott. Egy szó nélkül hagyott elmenni, majd bement a többiekhez. Hallottam, ahogy még hangosabban visonganak örömükben az odabent lévők, de furcsa módon még így sem kívánkoztam oda. Engem soha nem zavart, ha valaki iszik, cigizik vagy füvezik, csak egyszerűen nem szerettem, ha rám akarták erőltetni ezeket a dolgokat. Csalódott voltam Judit miatt, bár nem értem, miért vártam, hogy kihagyja a „kis éjszakai partit” a kedvemért.
Miközben ezen töprengtem akaratlanul is a szálláshelyünk földszinti erkélyére vitt a lábam. Annak ellenére is megtetszett, hogy ezen az emeleten voltak elszállásolva a kísérőtanárok. Éjfél felé pedig csak még szebbnek láttam. Szerettem nézni a csillagos égboltot és a dagadó holdat a csípős, őszi estéken. Szerettem nézni a kihalt, városi utcákat, ahol már alig fordul meg egy-egy ember. Szerettem nézni a világító cégéreket és hirdetőtáblákat is, meg a belvárosi háztömbök ablakain kiszűrődő halvány fényeket. Teljesen belemerültem a látványba.
– Nocsak! Talán megfázás miatt ki szeretné hagyni a jövő heti órámat? – mormogta egy mély, férfias hang a háttérből.
– Tanár úr – rezzentem össze. – Maga… én… izé… megmagyarázom… – hebegtem.
– Nem kell magyarázkodnia. Nem csinált semmi rosszat, de nem lenne jó, ha megfázna – lépett mellém már-már barátságosan.
– Na, igen – sóhajtottam, majd hálásan a férfire néztem, amiért nem kezdett el velem kötözködni a továbbiakban.
Rögtön megcsapta az orromat a férfi ismerős, mentolos illata. Még a sötétben is kivehetőek voltak az arcvonásai, kék szemei szinte világítottak. Már hosszú percek óta bámultuk egymást, amikor hirtelen megszakítottam vele a szemkontaktust. Veszélyes játékot játszottunk. Féltem, hogy megint nem lesz visszaút. A tavaszi délután emlékei újult erővel törtek felszínre, és legszívesebben azonnal megcsókoltam volna. Az arcom teljesen lángba borult a gondolatra.
– Nekem mennem kell – szólaltam meg a hosszú csönd után, majd az erkélyajtó felé fordultam, de a férfi megfogta a jobb karomat, és visszahúzott. Túl közel magához. Nagyon közel. Vészesen közel.
– Nem szeretném, ha zavarban érezné magát a történtek miatt – suttogta. Lehelete gyengéden csiklandozta az arcomat, illata pedig alattomosan befészkelte magát az orromba. Elgyengültem. Nem értettem, miért van rám most is ilyen hatással.
– Nem erről van szó – válaszoltam erőtlenül, miközben felnéztem rá. Azon kaptam magam, hogy már nem is szorítja a kezemet, hanem gyengéden karjai közt tart.
– Annyira gyönyörű vagy így – lehelte.
Csak a kezdeti meglepetés után eszméltem rá, hogy letegezett. Lassan és óvatosan közelebb hajolt, és gyengéden megcsókolta az ajkaimat. És nekem – szégyenszemre – eszembe sem jutott ellenkezni, sőt még vissza is csókoltam. Igen, tudtam, hogy valami hiányzik, és valamiért nincs nyugtom egy ideje, de fogalmam sem volt, hogy pont ez az. Egy ilyen varázslatos csók tőle. A pillanat varázsát egy gyanús kis nesz törte meg. Ijedten rebbentünk szét.
– Mi volt ez? Lehet, hogy valaki meglátott – suttogtam rémülten.
– Ne butáskodjon már, biztos csak egy kóbor kutya abból a sikátorból.
– Szerintem nagyon is innen jött.
– Ne aggodalmaskodjon! Jöjjön be velem! – mondta határozottan, miközben megfogta a karomat, és elvezetett a folyosó végi szobájához. Kulcsra zárta mögöttünk az ajtót. Megint meg fog történni. És ha akartam volna se tudtam volna komolyan ellenkezni. Kicsit sem volt helyes, de veszettül akartuk egymást! Anélkül néztem körül a szobában, hogy elmozdultam volna az ajtótól, ahol megálltam. Igazából nem érdekelt a szoba, de féltem a férfire nézni vagy közelebb menni hozzá. Végül ő jött közelebb hozzám, és teljesen az ajtónak préselte a testemet. Nagyon jól esett a közelsége. Elbódított az illata. Megint eszembe jutottak a tavasszal történt dolgok, és jóleső bizsergés futott végig a testemen. Tudtam, hogy újra bele fogok menni.

– A diszkréció talán kétszer olyan fontos lesz, mint eddig – pihegtem vággyal fűszerezett hangon, mire ő egyetértően bólintott. Egy pillanatra még visszafogtuk magunkat, és mélyen a másik szemébe néztünk, de pár másodperc múlva már szenvedélyesen csókolóztunk. Önzőek voltunk, de azért nagyon jótékonyak is. Mindketten el akartuk venni, amire vágyunk, viszont a másiknak is meg akartuk adni, amire ő vágyik. Zihálva hámoztuk le egymásról a pulóvert, miközben egy pillanatra sem hagytuk abba egymást kényeztetését. A felsőm után a melltartóm következett.
– Nem kell nekünk ez a vacak! – mormolta, majd könnyed mozdulattal kapcsolta ki és hajította a szoba másik végébe az anyagot.
Belecsókolt a melleimbe, miközben tenyérével masszírozni kezdte őket. Alig bírtam visszafogni a fel-feltörő sóhajaimat, de muszáj volt, mert mind a szomszéd, mind a felettünk lévő szobában meghallhatták. Éreztem, hogy a puncim fokozatosan felforrósodik. A férfi kis idő múlva a mellkasomról áttért a kulcscsontomra, majd a vállaimra és végül a nyakamra. Eközben én gyengéden harapdáltam és puszilgattam a fülcimpáját. A bugyim már teljesen átnedvesedett, és már neki is szűkös volt a hely a gatyájában. Szája visszavándorolt a számra, és megmarkolva a fenekemet hozzám préselte egyre csak növekvő erekcióját.
Az ágyáig egymás övcsatjával hadakozva jutottunk el. Miután azokat is a földre hajítottuk, egy szempillantás alatt leráztuk magunkról a nadrágjainkat is. Már mindkettőnkön csak egy falatnyi alsónemű volt, de nem vettük le rögtön. Előbb az ágyra döntött, majd a kislábujjamtól kezdve a fejem búbjáig csókot lehet minden porcikámra, miközben én ott simogattam őt, ahol csak értem. Időközben megszabadított engem a bugyimtól, és levette saját alsóját is. Egy pillanatra összeért az ágyékunk, s akaratlanul is felé löktem a csípőmet. Vett egy mély levegőt.
– Még nem. Ma nem sietünk el semmit – mondta, pedig láttam a szemében a küszködést és a vágyat.

Hosszú, erős karjaival lefogta mindkét kezem, és izmos lábaival mozdulatlanul tartotta az enyémeket, majd érzéki csókokkal ajándékozta meg az ágyékom körüli területet. Felfedezte, milyen érzékeny a puncim és a combom közötti kis hajlat, s ezt gonoszul kihasználta. Beleremegtem minden egyes csókjába. Hamarosan a csiklómat kezdte el kényeztetni nyelvével. Legszívesebben már akkor felrobbantam volna, de még nem volt itt az ideje.
– Én is szeretném neked – nyöszörögtem. – Ketten egyszerre – tettem hozzá, hogy biztosan megértse, mire célzok.
Tekintete lángolt a vágytól és a felajzottságtól. Gyorsan elhelyezkedtünk a keskeny ágyon, majd párhuzamosan kezdtük kényeztetni egymást. Először mindketten játszadoztunk egy kicsit, elhúztuk a másik előtt a mézesmadzagot, de nem bírtuk ki ezt túl sokáig. Vad, állatias módon vettük kezelésbe a másik nemi szervét. Minden nyelvcsapása felért egy-egy újabb eksztázissal, és hallottam, hogy miként sóhajt fel, miközben jobb kezemmel a farka alsó kétharmadát verem, számmal pedig kényeztetem a makkját.
Még mindig nem volt megállás. Egyszerre lerántott a farkáról, és maga alá gyűrt, majd forró, felhevült testemet maga alatt tudva, minden hezitálás nélkül belém hatolt. Mielőtt mozogni kezdett volna, az ajkamba harapva megfeszítettem az alsó hasizmaimat, és amennyire csak tudtam ráfeszítettem velük a farkára. Ez amolyan válasz volt az előbbi kínzásaira. Diadalittasan vigyorogtam, amikor láttam, hogy elértem a célom. Elsötétült a szeme, és teljesen elvesztette az önkontrollt a gyönyörtől. Annyi lélekjelenléte még volt, hogy a fejem mellett lévő kispárnát a számhoz nyomja. Először kérdőn meredtem rá, de egy pillanat se kellett, hogy megértsem. Általam még soha nem tapasztalt, olyan hirtelen jött elemi erővel kezdett el dugni, hogy akármelyik pillanatban el tudtam volna ájulni. A kispárnába fojtottam a feltörni készülő sikoltásaimat. Hamarosan felvettem a mozgása ritmusát, csípőm tökéletes összhangban táncolta körül megvadult ágyékát. Testem szabályos ívbe feszült, miközben úgy éreztem, hogy millió darabkára robbanok szét. Egy pillanatra megszűnt körülöttem a világ, még a kikívánkozó sikoly is elakadt a torkom, csak bámultam őt. Ekkor ő is megállt, és arcomat nézte, ahogy elélvezek. Gyönyörködött benne. Nem kellett mondania, láttam, hogy csak úgy szívja magába a látványt.

– Te még nem…? – kérdeztem, mikor már képes voltam megszólalni.
– A nagyobb gyönyör érdekében visszatartottam – vigyorgott pimaszul.
– Készen állsz?
– Akár egész éjszaka – pillantottam kőkemény, hatalmas, lüktető péniszére.
– Nem akarom kielégületlenül hagyni.
– Akkor feküdj a hasadra – utasított, mire én gondolkodás nélkül engedelmeskedtem neki. Sőt még a kedvéért egy kicsit ki is domborítottam a fenekemet.
– Imádom a hátsódat. Megőrjít, amikor azokban a feszülős nadrágokban flangálsz az iskolában – mondta, miközben megmarkolta a fenekemet, és hátulról a puncimba hatolt.
Épp csak az előbb élveztem el, de már megint a józanész és a kábulat határmezsgyéjén táncoltam. Körkörös mozdulatokkal masszírozni kezdte a popsimat, én pedig először azt hittem, ott is be akar hatolni, de tévedtem. Csak egyre gyorsabb tempóra váltott, én meg egyre jobban domborítottam hozzá a fenekemmel. Nemsokára olyan magasban volt a hátsóm, mintha kutyában csináltuk volna. Lassanként át is váltottunk abba a pózba. Akkorra már mindkettőnkről szakadt a víz, megszólalni is alig volt erőnk. Éreztem, ahogy a herezacskói a fenekemnek csapódnak, és ahogy a puncim egyre szorosabban öleli körbe lüktető férfiasságát. Már egyikünknek sem volt sok hátra.
– Feküdj a hátadra, és tedd szét a lábaidat a levegőben! – parancsolta türelmetlen tekintettel. És én megtettem. Ha akkor azt mondja, ugorjak a kútba, azt is megtettem volna.
Miután engedelmesen elhelyezkedtem, karjaival még hátrébb tolta a lábaimat a levegőben, és belém hatolt. Segítettem neki azzal, hogy alulról picit megemeltem a fenekemet, így könnyebben hozzá tudott férni a puncimhoz. Meg sem tudtam mozdulni, olyan nevetséges pózban hemperegtünk ott, mégis akkora gyönyörrel töltött el mindkettőnket. Három… kettő… egy… az utolsó lökése olyan lendülettel jött, olyan szenvedélyesen, olyannyira kitöltött, olyannyira felizgatott, de közben pusztított el bennem minden létező gondolatot, hogy egész idáig el sem tudtam képzelni, hogy létezik ilyen. Elködösült tekintettel engedtem szabadjára a gyönyörtől ittas sikolyomat, miközben az alsó hasizmaim önkéntelenül is ráfeszültek az óriási, vastag péniszére, majd szó szerint szinte kilöktem őt a puncimból. Kifulladva élvezett el; a fehér, sikamlós anyagból még a falra is került.

Hosszú percekig néztük egymást a hálószoba idillikus félhomályában. Valahogy beosztottuk magunk között a nem túl széles ágyat, és egymást átkarolva feküdtünk tovább. Fejem egy ideje már a mellkasán pihent, amikor kopogást hallottunk.
– A francba! – sziszegte a férfi. – Egy perc, és nyitom! – mondta már jóval hangosabban.
Gyorsan felpattant, felszedte a széthajigált ruháimat, és mutatóujját a szája elé téve a fürdőszoba felé biccentett. Hangtalan léptekkel mentem el odáig, majd zártam magamra az ajtót, miközben a tanár úr már felkapott néhány ruhát, és ráterítettet egy hatalmas, foltozott takarót a gyűrött, szétizzadt lepedőre. Csak ezután nyitotta ki az ajtót.
– Elnézést a zavarásért, Tibor, de egy sikítást hallottam pár perce. Lehet, hogy csak képzelődtem, de jobb lenne utánajárni – hadarta az osztályfőnöknőm kipirult arccal.
– Nyugodjon meg! Felmegyünk az emeletre, és megkérdezzük a diákokat, nem tudnak-e valamit a dologról – hallottam, miközben a fürdőben öltözködtem.
– Az nagyon jó lenne – válaszolta az ofőm, aztán kimentek az ajtón.

Addigra már felöltöztem. Megvártam, amíg a folyosón elhal a lépteik zaja, majd én is kiosontam utánuk. Amikor utolértem őket, éppen az elsőn kérdezték ki az egyik szobát, hogy minden rendben van-e. Hallottam, hogy szándékosan nem említik meg a sikítást. Azt hiszem, nem akartak feleslegesen rémületet kelteni. Szatmáry tanár úr észrevette, hogy épp mögöttük próbálok elosonni, ezért beállt az ajtóba, hogy se az osztályfőnököm, se az osztálytársaim ne vehessék észre, amint elmegyek arra. Benyitottam a szobámba, de Judit még mindig nem volt ott, és ami azt illeti, rajtam kívül senki az öt lány közül. Bizonyára még a másodikon buliznak. Lépéseket hallottam, ezért ruhástul bevágtam magam az ágyba, az államig húzva a takarót.
– Úgy látszik, itt alszik valaki – suttogta a tanárnő. A sötétben csak a körvonalakat tudta kivenni, de nem ismerte fel az arcomat.
– Tanárnő, ébren vagyok – jeleztem.
– Minden rendben? Tudsz aludni a többiektől? – kérdezte aggodalmaskodva.
– Még csak most készültem aludni, de nem hallottam, hogy akárki is zajongott volna – feleltem.
– Rendben. Akkor mi megyünk is – mondta, miközben elindult kifelé a szobából.
– Jóéjszakát! – köszöntem el. Még mielőtt becsukták volna az ajtót, a beszűrődő lámpafénynél láttam, ahogy Szatmáry tanár úr fejcsóválva rám mosolyog. Tudtam, hogy nem látja, de én is elmosolyodtam a sötétben…

– Csajok, én soha nem gondoltam volna, hogy ő és Szatmáry… – beszédfoszlányokat hallottam magam körül, és egy pillanat alatt halálra rémültem a szavaik hallatán.
– Mi történt? – kérdeztem a szememet dörzsölgetve, miközben felültem az ágyban.
– Ezt hallanod kell – kezdte Kinga.
– Ki akarja elmondani? Anett? – nézett a vele szemben ülő lányra.
– Szóval miután leléptél, mi folytattuk, ami elkezdtünk… – mosolygott sejtelmesen a tegnap éjszakai ivászatra utalva. – Aztán hajnali egy óra tájékán egy sikítást hallottunk a földszintről. De nem az a fajta hang volt, mint amikor valaki megijedt, hanem mint amikor valaki nagyon is jól érzi magát… – utalgatott a lány. Itt már szakadt rólam a víz. Rájöttek volna, és most játszadoznak velem, hogy utána még jobban megalázhassanak?
– Ne beszélj már körmondatokban! Inkább mondom én! – vágott közbe Judit. – Szóval az után az ominózus sikoly után az osztályfőnök és Szatmáry körbejárta a folyosókat, hogy mindenki jól van-e. Mindketten elég izgatottnak és idegesnek tűntek, teljesen zilált volt a külsejük. Ráadásul Viktor azt mondta, hogy amikor ki akart menni az erkélyre cigizni, látott valakit bemenni Szatmáryhoz. Aztán hangokat is hallott, mert még ottmaradt hallgatózni egy kicsit. Csak ők ketten lehettek!

Megdöbbentem meredtem a lányokra, akik valamiféle reakciót vártak a történetre. Egy pillanatra teljesen lefagytam, mert időbe került felfognom ezt az óriási félreértést, és mekkora szerencsém volt, hogy még így sem buktam le. A kezdeti sokk után reagáltam valamit, majd hallgattam a lányok találgatásait a két tanerő „viszonyáról”. Amikor eljutottak oda, vajon milyen lehet a férfi az ágyban, inkább gyorsan a takaróba temettem a rákvörös fejemet…

Published inszex történetek